Veronica Henry - Második otthonunk [ÉRTÉKELÉS]

 Sziasztok!

Ma ismét egy értékelést hoztam el nektek. Ezúttal Veronica Henry legújabb megjelent könyvét volt szerencsém elolvasni, erről írok most pár gondolatot, hátha ti is kedvet kaptok a történethez! ;)

Könyv adatai:

Kiadó: General Press Kiadó

Oldalszám: 376

ISBN: 9789634524298

Fordította: Pejkov Boján

Kiadás éve: 2020

Fülszöveg:

A két unokatestvér, Georgia és Tabitha második otthonukként tekintenek a nagybátyjuk gazdaságára. Bármikor elmenekülhetnek az élet problémái és a világ elől a Dél-Anglia lankás tájain fekvő idilli gyümölcsösbe, ahol a nyári napsugarak roppanósra érlelik az almát, amelyből különlegesen frissítő cider készül.

Amikor azonban a nagybátyjuk meghal, a két lány nemcsak a gazdaságot örökli meg, hanem a viszályt is, amely az övéik és a szomszéd család között majd száz éve dúl. A legnagyobb megdöbbenésükre azonban az örökségen osztozniuk kell egy harmadik személlyel. Vajon miért hagyta a nagybátyjuk épp az ellenséges família egyik tagjára az almáskert harmadát? Milyen titkot őrizhetett? És vajon Georgia és Tabitha is a szüleik hibáiba esnek, vagy képesek lesznek szembenézni a családjuk múltjával, hogy megtalálják a boldogságot?

Borító:

A borító számomra tökéletesen megidézi a könyv hangulatát, egyben megjeleníti a történet központi helyszínét, a Szitakötőfarmot. Szinte érzem a tiszta, friss vidéki levegőt, na meg persze a természet közelségét.

Véleményem a könyvről:

Be kell valljam, az írónő teljes mértékben ismeretlen volt számomra, így kíváncsian vágtam neki a kötetnek. A fülszöveg már kellően felkeltette az érdeklődésemet, és azt kaptam a könyvtől, amit vártam. Tabitha és Georgia megöröklik nagybátyjuktól a Szitakötőfarmot, azonban egy mindenki számára eddig ismeretlen személy is részesedést kap a gazdaságból. Hamarosan elindulnak a találgatások a harmadik fél kilétével kapcsolatban, megkezdik a különféle elméletek gyártását, próbálnak fogást találni a végrendeleten, azonban Matthew Melchior, a lányok nagybátyja megtámadhatatlanra formálta, ezzel óriási zűrzavart hagyva maga után.

A könyv maga igen összetett, több fő részre van osztva, ezekben több szemszögből is bepillantást nyerhetünk a történésekbe, és bizony van, amikor a múltba is visszarepít minket az írónő. Ez most így kicsit zavarosnak tűnhet, de higgyétek el nekem, hogy abszolút követhető minden. Külön örültem a könyv elején található két családfának, anélkül lehet én is elvesztem volna egy párszor a két család történetében.

Azon túl, hogy a Szitakötőfarm sorsának alakulásáért izgulunk, a Culbone és a Melchior család száz éves háborúskodásába is bepillantást nyerhetünk, egészen a kezdetektől a jelenig. Nem volt szerencsém még ilyen típusú történethez, de nagyon  élveztem. 

Az egész viszály a farmra vezethető vissza, amelyet egy kártyajáték alkalmával nyertek el a Melchior-ok a Culbone-októl. Érdekes volt éppen ebből kifolyólag magának a farmnak a kettőssége: Tabitha-nak és családjának a második otthont, nyugalmat, menedéket, békét jelentette; mintha megállt volna az idő fogaskereke, és nem mozdult volna többet. Ezzel párhuzamosan a két család közötti konfliktust kiváltó ok, a Culbone-ok számára veszteség, fájó pont.

Összefoglaló:

 Összességében igazán kellemes kikapcsolódást nyújtott a könyv, könnyed kis chick lit volt. A karakterek jól ki voltak dolgozva, a történet végig fent tartotta az érdeklődésemet. Volt benne minden, ami kell: viszály, előítélet, veszteség, gyász, titkolózás, meglepődés, ugyanakkor volt helye örömnek, összetartásnak, megnyugvásnak és bizony a szerelemnek is. Egyedül a végével nem vagyok kibékülve, nekem túl hirtelen jött a lezárás, még lehetett volna kicsit hosszabbra nyújtani.

Kedvenc idézetek:

"- Fontos, hogy el tudjunk engedni bizonyos dolgokat az életben - mondogatta. - Nemcsak tárgyakat, embereket, de a terveket is, és néha azt, amiről azt hittük, nem élhetünk nélküle."

"Miként lehetséges, hogy egyszerre rajongunk egy helyért, és közben állandóan rettegünk a múlt sötétben ólálkodó titkai miatt?"

"Furcsa, hogy a halál mindent átértékel, és összehozza az embereket."

"Bizonyos dolgok nem maradhatnak örökké titokban, mint ahogy bizonyos érzések sem múlnak el soha."

Puszi nektek,

Dorina★