Rachel Winters - Szerelem sokadik látásra [ÉRTÉKELÉS]

 Sziasztok!

Ma egy tavalyi General Press-es megjelenést hoztam nektek, Rachel Winters tollából. Fanni oldalán (Fanni's Library) olvastam először a Szerelem sokadik látásra című könyvről, és mint általában, most is sikerült meggyőznie arról, hogy esélyt kell adjak a történetnek. Azt kell mondjam, egyáltalán nem bántam meg, hogy így tettem! :)

Könyv adatai:
Kiadó: General Press kiadó
Oldalszám: 396
ISBN: 9789634524137
Fordította: Ács Eleonóra
Kiadás éve: 2020

Fülszöveg:

Evie Summersnek a munkája az élete. Épp ezért igencsak felzaklatja, amikor kiderül, hogy egyhamar búcsút mondhat az állásának, hacsak nem sikerül rávennie az ügynökség legfontosabb és legnehezebben kezelhető ügyfelét, Ezra Chestert, hogy fejezze be egy hollywoodi romantikus vígjáték forgatókönyvét. A gond csak az, hogy Ezra még el sem kezdett rajta dolgozni…

Az alkotói válságba került férfi csak akkor hajlandó nekilátni az írásnak, ha az egyedülálló Evie bebizonyítja, hogy szerelembe lehet esni úgy, ahogy a filmekben. Az online társkeresést elfelejtheti; Evie csak úgy ismerkedhet össze valakivel, ahogy Harry megismerkedett Sallyvel, vagy Hugh Grant… sokakkal. Evie elszántan lát neki a feladatnak, és egyik vicces romkomjelenetből a másikba kerül. De vajon lehet olyan az élet, mint a mozikban?

Borító:

A borító abszolút passzol a történethez és magához a könnyed, chick-lit-es műfajhoz. Igazi csajos kinézetet kapott, és külön öröm számomra, hogy színes, mivel tavaly óta valamilyen szinten arra is figyelek, hogy színesítsem szebbnél szebb árnyalatokkal a polcomat.

Véleményem a könyvről:

Tavaly kezdtem meg úgy igazán ismerkedni a kiadó köteteivel, és idén mindenféleképpen szeretném tovább bővíteni tőlük a repertoáromat. Én kifejezetten romantika rajongónak tartom magam, így nem volt kérdés hogy sorra fogom keríteni a könyvet. Jó választásnak bizonyult, különösen így a vizsgaidőszak kellős közepén, nagyon jól ki tudott kapcsolni, nem kellett sokat agyalni rajta, egyszerűen csak sodródtam a történésekkel.

Főszereplőnk, Evie Summers már-már túlságosan is karrier központú, ugyanakkor igen alacsony önbecsülésű nő, aki a filmiparban dolgozik. Életét főnöke, Monty naponta nehezíti, a cselekmény során pedig egy hatalmas terhet is Evie vállára tesz: meg kell mentse a céget, ha pedig ez sikerül, akkor a munkájában előléptetésre számíthat. Ehhez nem kell mást tennie, mint az öntelt, goromba forgatókönyvírót, Ezra-t (alias EKF) rá kell vegye a korábban vállalt romkom megírására még a határidő lejárta előtt. A férfi viszont totális sületlenségnek gondolja az egész műfajt. A nő teljes mértékben hisz a szerelem első látásban, így alkut kötnek: Evie híres filmbeli "összetalálkákat" próbál ki, amikről beszámolót kell írjon EKF-nek, közben pedig a szerelmet is meg kell találja. A férfinak mindezalatt el kell kezdenie dolgozni a forgatókönyvön. Amíg mindketten betartják a feltételeket, mindenki jól járhat.

Főhősnőnk beleveti magát a randizás világába, viccesebbnél viccesebb helyzetekbe keveredve. Épp egy ilyen alkalommal ismerkedik meg egy kávézóban Ben-nel, aki már az elejétől kezdve megvetően leste a nőt. Lánya, Anette viszont annál érdeklődőbb volt iránta. A kislány által kiválóan kiemelte az írónő azt a tényt, hogy gyerekként gyakran sokkalta egyszerűbb a világ, és bizony felnőttként igen sokszor csinál az ember bolhából elefántot. Találkáik ezután mondhatni rendszeressé váltak, Evie viszont szinte soha nem tudta hova tenni Ben viselkedését, aki ridegsége és zárkózottsága ellenére egyértelmű nem tetszését nyilvánította ki a nő alkalmi randevújait illetően.

Na és persze nem lehetne igazi romkom a könyv, ha nem lennének főszereplőnknek igaz, aggódó és vicces barátai. Úgy gondolom, így az összes karakter együtt véve tette igazán szórakoztatóvá a regényt.

Evie jellemfejlődése egész jól végigkövethető. Az elején kifejezetten idegesítő volt néhány szituációban, de összességében azt kell mondjam, pozitív irányban javult a karaktere. Az "összetalálkák" által folyamatosan hihetetlen, komfortzónáján kívül eső helyzetekbe keveredett. Sok esetben a főnőke, Monty, és az öntelt ügyfél, Ezra igencsak megnehezítették a dolgát, na meg egyre közeledett egyik barátnője esküvője is. Evie feje fölött csak úgy gyűltek azok a ronda esőfelhők, az óra pedig folyamatosan ketyegett.

Összefoglaló:

Összességében azt kell mondjam, hogy imádtam  a könyvet. Az én romantikus kis lelkemet abszolút megmelengette, az olvasása közben egy percig sem unatkoztam. Külön tetszett az a tulajdonsága a kötetnek, hogy minden egyes fejezet elején egy rövid helyzetleírás volt, ami által abszolút rá tudtam hangolódni az egyes jelenetekre. Ezáltal, és maga a cselekmény témája által egy igazán filmszerű romkom történetet kaptam, könnyed hangvétellel és stílussal. Ha szereted a laza, humoros történeteket, vagy úgy alapjában véve odavagy a romantikus komédiákért, akkor ezzel a kötettel tuti nem lősz mellé! :)

Kedvenc idézetek:

" Az embereknek néha csak egy kis lökésre van szükségük, hogy visszatérjenek a jó útra."

" - Néha az ember nagyon kis lépésekkel jut el oda, ahová szeretne. Csak az kell, hogy hajlandó legyen kockáztatni."

" - Hagyjuk az összes virágot meg a szív alakú dobozban árult csokoládét. De ha egy férfi átmegy hozzád, hogy megjavítsa az eldugult vécédet, na, az romantika."

" Az igazi szerelmet nem lehet eltervezni." 

Puszi nektek,

Dorina★ 

Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara [ÉRTÉKELÉS]

 Sziasztok!

Bár hosszú idő után, de beadtam a derekam és jó pár ajánlás hatására végül úgy döntöttem, hogy én is megismerkedem a híres írónő, Sarah J. Maas munkásságával. Az első könyvem nem más volt tőle, mint A Court of Thorns and Roses, azaz a Tüskék és rózsák udvara.

Könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Oldalszám: 512

ISBN: 9789633996751

Fordította: Hetesy Szilvia

Megjelenés: 2016

Fülszöveg:

A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.

Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.

A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Szexi, akciódús sorozat első kötete.

Borító:

Őszintén be kell vallanom, hogy már amikor először megláttam ezt a borítót, rögtön rabul ejtett, nekem személy szerint nagyon tetszik. A tekinteteket abszolút magára vonzza, fogva is tartja őket, éppúgy ahogy engem maga a történet.

Véleményem a könyvről: 

Mint ahogy az imént említettem, maga a borító már az elejétől kezdve felhívta a figyelmemet a sorozatra, valamiért azonban mégsem vágtam bele korábban. Szerintem ez jó nagy részt a köteteteket körülölelő hatalmas hype - nak volt köszönhető. Hajlamos vagyok csak azért se elolvasni valamit, mert nagyon felkapott. Pont így álltam hozzá a Harry Potter történetekhez is. Az ilyen esetekben mindig ott van bennem egy hatalmas nagy elvárás, na meg persze a csalódás lehetősége. Végül mindkét esetben úgy döntöttem hogy kockáztatok, és milyen jól tettem!

Nagy izgalommal kezdtem neki a könyvnek, és a világa már rögtön az első fejezetben rabul ejtett. Úgy éreztem hogy én is ott vagyok Feyre mellett az erdőben. Ez a gyönyörű világfestés egyébként a kötet egészére jellemző, minden egyes apró részlet ki van emelve, ugyanakkor egyetlen egy leírást sem éreztem feleslegesnek. Természetesen a környezet mellett a karakterek is alaposan kidolgozottak, és habár a hosszan tartó jellemfejlődések is a cselekmény lassúságát érzékeltetik, szerintem ez illett a könyvhöz. Élveztem ahogy megragadhatok és elidőzhetek egy - egy adott pillanatban a történet során, így még jobban átélve azt. 

Feyre nagyon szimpatikus női karakter, hihetetlen erő és elszántság lakozik benne. Most már értem miért lett sokak kedvence, engem is abszolút lenyűgözött. Tipikusan az a főszereplő, aki túl fiatalon nagyon sok mindent átélt és magára vállalt, így hamar fel kellett nőnie. Saját maga által felhúzott falai mögé zárkózott, és túlélési üzemmódra kapcsolt át. Amikor azonban ejt egy végzetes hibát és a tündérek földjére, Prythianbe kényszerül, egy idő után több fronton is változás indul el benne. Mind saját személyiségében és mind a világról alkotott eddigi elképzeléseiben kételkedni kezd, hirtelen nem is tudja hogy miben higyjen: saját népének a legendáiban, vagy a tündérek sejtelmes megszólalásaiban? A számára eddig ijesztőnek vélt világot teljesen más szemmel kezdi el látni, észreveszi varázslatos erejét, amely engem is abszolút magába szippantott. Őszintén, ez után ki ne akarna életében legalább egyszer elutazni Prythianbe?

Legfőképpen ha mögöttünk is ott áll három férfi, akik közül egy (vagy inkább kettő) képes akár a saját életét is kockára tenni értünk. Őszintén megmondom, nekem Tamlin meglepetés volt, nem sokat hallottam róla. Ez így utólag meglep, mert szerintem ő is egy fantasztikus karakter, ehhez képest pedig kevés figyelmet kap. Természetesen, mivel elég későn kezdtem bele a sorozatba, én is tudom hogy mi lesz Feyre és az ő kapcsolatának sorsa, és őszintén bevallom, nem is bánom ahogy majd a későbbiekben alakulni fog.

 

Rögtön tudtam hogy melyik az a pont, amikor végre, a várva várt szereplő, akire a legkíváncsibb voltam, megjelenik. Nyilván sokan már ebből rájöttetek hogy bizony Rhysandról van szó. Már a cselekménybe való bekapcsolódása is olyan macsóra sikeredett, hogy bár utólag derült ki, ő volt a megmentő, éreztem hogy ez senki más nem lehet. Imádtam a személyiségét, a csipkelődéseit és még a beteg humorát is. Egyértelműen kijelenthetem, hogy én is a team Rhys táborát erősítem. Igaz, sok szerephez még nem jutott ebben a részben, de engem már most is jobban magával tudott ragadni, mint Tamlin.

Úgy érzem Luciant is meg kell említsem, ugyanis ő volt az egyik olyan karakter, aki által az írónő humort is csempészett a könyv világába. Habár tény, sokszor inkább csak zsörtölődött magában. :D

Összefoglaló: 

A sokak által kedvelt ACOTAR sorozatnak nagy elvárással, emellett nem kevés félelemmel álltam neki. Szerencsére pozitívan csalódtam a kezdő kötetben, minden egyes sorát imádtam, csak úgy faltam a lapokat.

Sarah J. Maas elképesztő világot alkotott meg, a cselekmény maga is nagyon ötletes (habár csak a könyv vége felé indulnak be igazán a dolgok). Egyszerűen jó volt olvasni, teljesen kikapcsolt, elvarázsolt, majd a végéig fogva is tartott. A karakterek többsége abszolút szerethető, nagyon jól szórakoztam a "társaságukban", és remélem, hogy mihamarabb visszatérhetek hozzájuk a csodás Prythianbe! :)

Ezek után természetesen az Üvegtrón című sorozatára is nagyon kíváncsi vagyok az írónőnek, na meg persze már ott vár a polcomon a Crescent city is. Azt hiszem ha egyszer úgy igazán bele vetem magam a könyveibe, elveszítetek egy jó időre! :D

Kedvenc idézetek: 

" - Akkora szükségünk van a reményre, mint a kenyérre és a húsra - (...)"

" - Ne érezd magad rosszul, ha olyasmit csinálsz, ami örömet okoz."

" Rám mosolygott, én pedig visszamosolyogtam. Nem kellett megjátszanom magam, az lehettem, aki éppen voltam. Csak pörgetett, ringatott a réten, a lidércfények pedig tucatnyi holdként táncoltak körülöttünk."

Puszi nektek,

Dorina★