Sziasztok!
Létezik egy olyan kifejezés bizonyos könyvekre, hogy slow-burn. Sejtettem korábban hogy mit jelenthet, de csak akkor szembesültem vele igazán, amikor elolvastam a Szívvel a falnak című regényt. A kérdés már csak az, hogy ez volt az első, viszont nem az utolsó ilyen típusú történet, vagy többet hallani se akarok slow-burn sztoriról?
Könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 608
ISBN: 9789634575580
Fordította: Neset Adrienn
Kiadás éve: 2019
Fülszöveg:
Ha Mr. Darcy amerikai focizna…Vanessa Mazur pontosan tudja, hogy helyesen cselekszik. Nem is érzi rosszul magát azért, mert felmondott. Asszisztensi/házvezetőnői/tündérkeresztmamai állását a szövetség legjobb védőjátékosa mellett mindig is átmenetinek szánta. Nagy tervei vannak, melyek között nem szerepelt az extra méretű alsógatyák mosása, legalábbis nem élete végéig.
Így amikor Aiden Graves bekopog az ajtaján, és azt kéri tőle, hogy jöjjön vissza hozzá, teljesen ledöbben.
A „winnipegi nagy fal”-ként ismert pasas két évig a köszönését sem fogadta, a születésnapjáról is megfeledkezett. Most pedig? Valami egészen elképesztő dologra akarja rávenni.
Mit válaszolhat az ember lánya annak a férfinak, aki megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar?
Hol a határ az ellenszenv és a szerelem között?
Tantrikusan izgalmas, hosszan bontakozó románc.
Éld át a tüzét!
Borító:
Ha ránézünk már sejthetjük, hogy nem csak egy átlagos, lassan kibontakozó románcról van szó, hanem bizony a sportnak is nagy szerepe van a könyvben. Így utólag visszagondolva, nagyon tetszik a címválasztás is, elég találó lett. :)
Véleményem a könyvről:
Mielőtt megrendeltem volna a könyvet, Instagramon a többiek véleményét kértem ki, hogy érdemes-e belevágni a könyvbe. A többségnek tetszett, viszont kapott bőven negatív kritikát is, ennek köszönhetően még inkább kíváncsi lettem, hogy mitől lehet viszonylag megosztó a könyv. Úgy gondolom, hogy a probléma a lassúságban rejlik. Aki belekezd a történetbe, az a birka türelmével vágjon neki, ugyanis tényleg lassú lefolyású. Azonban megéri kivárni a végét! ;)
Abszolút vakon kezdtem hát bele a történetbe, mivel sem az írónőről nem hallottam korábban és a fülszöveget sem olvastam el. Így borító alapján úgy gondoltam, hogy férfi szemszögű könyvet kapok, ám az elején rájöttem hogy nem elég hogy női karakter által éljük meg mi is a cselekményeket, de még váltott szemszög sincs. Ez egy kis apró csalódás volt számomra, mivel mostanában nagyon szeretek férfi szemszögben olvasni és az ő nézőpontjukból megélni a kapcsolatok alakulását, vagy csak szimplán a történéseket, amennyiben nem kifejezetten romantikus kötetről van szó.
Aiden Graves nagyon érdekes személyiség: vérbeli sportoló, ebből adódóan igazi maximalista, ugyanakkor nagyon visszahúzódó, zárkózott és kissé mogorva is. Amit ő a fejébe vesz, azt véghez is viszi, nagyon makacs és céltudatos. Ennek köszönhető, hogy Van visszatér az életébe, miután felmondott nála. Egy egészen megdöbbentő ajánlattal csalogatja vissza, és kifejezetten szórakoztató jelenetek születnek. Tetszett, hogy Aidenen keresztül egy kicsit a sportba is betekintést nyerhettünk.
Vanessa Mazur számomra kevésbé volt érdekes karakter, hiába ő volt az egyik főszereplő. Valahogy nem tudtam vele olyan mértékben azonosulni, de igazából nem is bántam, nem volt szükség rá. Eltökéltségből és makacsságból nála sincs hiány, és sejthetitek, mik történhettek, ha két ilyen embert összeeresztettek.
Egy ötéves közös utazás veszi kezdetét számukra, ahol fokozatosan, lépésről lépésre ismerik meg nem csak egymást, hanem önmagukat is. Együtt rendíthetetlenné válnak, ledöntik az előttük álló összes falat. Előjönnek a régi fájdalmak, sérelmek, végül pedig valahol menet közben olyan érzések kelnek életre bennük, amiket ők maguk sem értenek.
Külön említést szeretnék tenni Zach-ről, aki Aiden lakótársa volt. Igaz, csak minimális kapcsolatot ápoltak egymással, kizárólag lakótársi viszonyuk volt, Van-nel viszont igencsak közel kerültek egymáshoz, igaz barátra leltek a másikban. Az ő közös jeleneteiket is nagyon szerettem, Zach volt a legszórakoztatóbb karakter, ő általa vitt az írónő a legtöbb humort a történetbe.
Összefoglaló:
Azt kell mondjam, hogy nem csak a könyv vett meg magának a végére, hanem maga a slow-burn műfaj is. Amennyire féltem belevágni a történetbe, legalább annyira megimádtam a végére. Aki tervezi olvasni, annak azt tudom tanácsolni hogy körülbelül 150-200 oldalig tartson ki ha van türelme, mert utána aztán beindulnak az események, és higgyétek el nekem, megéri kivárni a végét. Miközben olvastam és miután becsuktam a könyvet, szó szerint úgy éreztem, hogy megmelengette a szívemet Aiden és Van párosa. Nem mindennapi kapcsolat az övék, mégis annyira valósághűen lett ábrázolva.
Ha pedig elolvassátok, ti is megtudhatjátok, hogy mi rejlik a bizonyos "winnipeg-i nagy fal" jelző mögött! :)
Kedvenc idézetek:
"Kisgyerekként a magam kárán tanultam meg, milyen drága dolog az igazság. Néha elveszítesz miatta embereket. Néha az ingóságaidat veszíted el. Az életben a legtöbb ember túl pitiáner ahhoz, hogy egy olyan értékes dolognak, mint az őszinteség, megfizesse az árát. Jelen esetben viszont elmondhattam, hogy Aident váratlanul érte, amit az árcédulán látott."
"Hogy tetszenek-e a szexi hátizmok? Hát persze. Petefészkem van."
"Átfutott az agyamon, hogy felkapom a bőröndöt, és a fejéhez vágom. Éretlen viselkedés, persze. Szükségtelen, naná. De sokkal jobban érezném magam utána."
"Idővel a hegyek is megváltoznak."
"A szeretet nem ez a torz szörnyűség, ami mindig önmaga javára cselekszik. A szeretet érző, a szeretet gondoskodó, és mindig a nagyobb jóra törekszik."
"Az élet a döntésekről szól. Te döntöd el, mihez kezdesz azzal, amid van. Nem fogom hagyni, hogy a rabjává tegyen. Lehetek érett, felnőtt ember, aki ismeri a korlátait. Lehetek jó ember. Lehet, hogy nem mindig vagyok jó, de igyekszem."
"Hogyan hiányozhat ennyire valami, ami még az enyém?"
"Mint a foci és a művészet, és mint minden vágy, a szerelem egy álom. És mint az álmok esetében, nincs mögötte semmiféle biztosíték. Nem magától születik. Nem táplálék nélkül virágzik. Ez különbözteti meg a többi nagyszerű dologtól. Önzetlenségében a legerősebb. És akár örökké is tarthat olyasvalaki mellett, aki nem fél az utolsó leheletéig ragaszkodni a benne rejlő lehetőségekhez."
Puszi nektek,
Dorina★
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése